Az Olimpiai Játékok szerves részét képezi a fáklyafutás és a versenysorozat nyitóünnepségén a tűz meggyújtása, de nem volt ez mindig így. A francia Coubertin báró (modern Olimpia atyja) kezdeményezésére megrendezett első újkori, 1896-os Nyári Olimpián még nem gyújtották meg az egységet, harmóniát és békességet jelképező lángot. Az 1928-as amszterdami olimpia volt az első olyan játék, amikor ott helyben meggyújtva szimbolikus szerepet kapott a láng.

1936. július 20-án a német származású sportdiplomata, Carl Diem ötlete nyomán a görögországi Olümpiából indult az első fáklyafutás a 11. Nyári Olimpiai Játékok berlini színhelyére. Hat országon át vezető 3050 km-t 3331 futó tette meg, a stadionban pedig Fritz Schilgen lobbantotta fel a lángot. Az olimpiai láng meggyújtásának módszere az ókorból származik. A lángot Olümpiában a Héra istennő temploma és oltára közötti területen korhű jelmezekben és meghatározott koreográfiák szerint, fémtükör segítségével a napsugarakat egy pontba fókuszálva lobbantják fel. Aztán az első futó megindul az ötkarikás játékokat és a békességet hirdető lánggal. Az utolsó futó kilétéről az utolsó pillanatig csak a bennfentesek tudnak. Az utóbbi évtizedekben bevett szokássá vált, hogy a lángot a játékok nyitóünnepségének csúcspontjaként a sportélet egyik világszerte ismert szereplője gyújtja meg. 2004-ben Athénban Nikolaos Kaklamanakis szörfbajnokot érte az a megtiszteltetés, hogy meggyújthatta az Olimpiai Játékok végéig égő tüzet.

Az olimpiai zászlót, azaz az olimpia ötkarikát, ami az olimpia jelvénye valószínűleg mindenki felismeri. Azonban nehezebb feladatnak bizonyulna elmondani, hogy milyen színekből áll és hogyan kapcsolódnak a karikák? A zászlónak fehér az alapszíne, a feslő sarokban kék, fekete, piros követi egymást, az alsóban pedig sárga és a zöld. A karikák az öt földrészt képviselik: a kék Európa, a fekete Afrika, a piros Amerika, a sárga Ázsia és a zöld Ausztrália. Azért éppen ezeket a színeket választotta Pierre de Coubertin, mert annak a 13 országnak a lobogóján, amely részt vett az első újkori olimpián, legalább egy rajta volt ezekből a színekből. 1920-as antwerpeni olimpián lengett először a zászló, majd 1952-ben Oslóban a téli olimpián is felvonták. A játékok egész ideje alatt lobog és a záróünnepség után engedik le. 4 éven át az olimpiai város polgármestere őrzi a zászlót és ő adja át a következő olimpiát rendező kollégájának a nyitóünnepségen.

Az olimpiai jelszót Henri Didon, Pierre de Coubertin barátja ötlötte ki. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság székhelyén Lausanne-ban, az Olimpiai Múzeumban van elhelyezve a történelmi zászló, melyen az öt színes olimpiai karika alatt ez áll: „Citius, Altius, Fortius”! Ez az olimpiai jelszó, mely magyarul annyit tesz: „Gyorsabban, Magasabbra, Erősebben”!

A kabalafigurák az olimpia népszerűsítésére szolgálnak. Van nevük és a sportolókhoz hasonlóan nagy népszerűségre tesznek szert. A nyári olimpiákon hivatalosan 1972-től, a téliken 1976-tól szerepelnek a játékos alakok. Az 1968-as grenoble-i téli olimpián már szerepelt egy kabala Schuss személyében, de még nem volt hivatalos.

Az olimpiai esküt a rendező ország egy sportolója mondja el minden olimpikon nevében. Az 1920-as antwerpeni olimpián hangzott el először az eskü, melynek a következő volt a szövege: „Esküszünk, hogy az olimpiai játékokon becsületesen, a szabályokat tiszteletben tartva veszünk részt, a lovagiasság szellemében szolgálva hazánk dicsőségét és a sport ügyét.” Ma már kissé másabb a szöveg: „Esküszünk, hogy az olimpiai játékokon, mint állhatatos versenyzők veszünk részt, betartva az olimpiai játékok fennálló szabályait és igyekszünk megmutatni a nemes versengés szellemét hazánk becsületéért és a sport dicsőségéért!” A bírók nevében is egy bíró tesz esküt arra vonatkozóan, hogy részrehajlás nélkül bíráskodnak majd a játékokon.

Üzenet

„Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek!” (Fil 1,27) Ahogy az olimpiának vannak jelképei, így a hívő életnek is vannak jellegzetes vonásai. A hivő ember életmódja kell, hogy a világ elé állítsa az evangéliumot. Az evangélium: örömüzenet. Hogyan egyezik ezzel össze, ha a hívők barátságtalanok, rosszkedvűek, aggodalmaskodók...? Az evangélium szerint való ez? A világnak éles a szeme és pontosan tudja, mi illik Jézus tanítványaihoz. Nem hisz az evangéliumban, ha a bizonyságtevők élete nem egyezik meg vele. Ha az evangélium szerint élünk, akkor hamarabb célba talál Jézusról szóló bizonyságtételünk. Krisztus ügyének nagy ártalmára van, ha híveinek élete megbotránkoztató gyengeségeket árul el.