Élő Víz

Sersényi Andrea riportja Izsák Norberttel, a HVG újságírójával, aki egyben a PTF tanára is

„Mi lenne, ha aludnál, s ha alvás közben álmot látnál? Mi lenne, ha álmodban a mennybe mennél, s ott egy különös, csodaszép virágot szednél? Mi lenne, ha amikor felébredtél, a virág kezedben lenne? Akkor mi lenne?"

Furcsa álom ez csupán? Esetleg egy eddig még soha nem tapasztalt másik valóság? Talán maga a „Mátrix"?! – Hogy hatott rád a Mátrix? Mi volt az üzenete számodra?

– A Mátrix első része nagyon tetszett, bár egy kissé szkeptikus voltam, mert túl sokan dicsérték, s ez általában „védekezési reakciót" vált ki bennem. Szóval az első részben nagyon tetszett, hogy a film utalt rá, amit magunk körül látunk a világban, nem feltétlenül a valóság. Más szóval létezik a miénknél „magasabb rendű Valóság". A film elgondolkodtathatja a materialista világszemléletű embereket arról, hogy a földi élet és mindaz, amit a környezetünkben látunk, nem minden. Számomra ez volt az első rész mondanivalója. A Mátrix-Újratöltve és a Mátrix-Forradalmak már csak egy nagyon jó üzleti vállalkozásnak tűnik. Mindenki hallott már ugyanis a Taóról, a Bibliáról, és az alkotók mindkettőből merítettek egy kicsit, hogy végül kasszasiker lehessen a film. A második és a harmadik részből hiányoltam azt a mélységet, elvonatkoztatást, ami az elsőben még benne volt.

– Néhány jelenet okkult összetevőket tartalmaz, ennek ellenére bibliai üzeneteket is felfedezhetünk a filmekben. Hogyan ítélik meg a Mátrixot általában a keresztények?

– Kétféle állásponttal találkoztam a keresztény értékelésekben. Az egyik nézőpont keresztény allegóriának látja az egészet, afféle ötödik, modern evangéliumnak. A másik tábor viszont egy gnosztikus műnek véli, s szerintük a démonizáltság veszélyének teszi ki magát mindenki, aki megnézi a filmet. Ez utóbbi véleményen lévők arra hivatkoznak, hogy azért rokonítható a keleti filozófiákkal a Mátrix, mert az anyagi világ, amit magunk körül látunk, nem valóságos benne. Mondhatnánk, hogy ez visszavezethető az 1-2. századi gnosztikus eretnekségre, amely Krisztust nem tartja megfoghatónak, hanem csak egy anyagtalan szellemnek. Ha ebből a szemszögből közelítünk filmhez, lehet a magyarázatban némi igazság. A keresztény allegória hívei viszont azzal érvelnek, hogy nagyon sok bibliai utalásra bukkanunk a filmben. Nem véletlen – mondják –, hogy a hajót Nabukodonozornak hívják. A magyar fordításban egyébként nem is mindig jönnek át a bibliai képek; például állandóan Ziont mondanak a felkelői bázis emlegetésekor, pedig ez magyarul egyértelműen Siont jelent. De érdekes a főhős, Thomas Anderson (Keanu Reeves) új neve is, Neo, ami görögül „új"-at jelent. Neonak a hit erejére kell támaszkodnia küldetése teljesítésekor, és egy próféciára alapozva szinte messianisztikus feladatot kell ellátnia: „missziója", hogy megváltsa az emberiséget abból a nyomorúságos állapotból, ahová a gépek juttatták. Igaz, az már nehezen védhető ebből a szemszögből, hogy a kvázi-Messiás ártatlan biztonsági őröket gyilkol.

De figyeljük meg a másik főszereplőt, Trinityt! (Trinity magyarul Szentháromságot jelent.) Neo a Mátrix végén meghal, és Trinity csókja éleszti fel. A keresztény Mátrix-hívek ezt úgy értelmezik, hogy maga Isten támasztja fel – ráadásul a szeretet erejével – a messiási küldetést teljesítő főhőst. Keresztény szemszögből az lehet a film üzenete, hogy az igazi hősök otthagyják a virtuális, látszólagos világot, és képesek az igazi valóságban az igazi ellenséggel megküzdeni.

– Véleményed szerint mi a helyes keresztény hozzáállás a filmhez?

– Mindkét látásmódban találhatunk igazságot. Én nem vagyok egyik elméletnek sem az elkötelezett híve. Úgy néztem meg a Mátrixot, mintha mondjuk egy, a Csillagok háborújához hasonló fantasztikus filmet néznék.

Mindazonáltal meg tudom érteni azokat, akik a filmet nagyon gonosznak tartják, és azt mondják, hogy rossz hatással van rájuk. Ebben az esetben természetesen ne nézzék meg. Viszont azokkal is együtt tudok érezni, akik megnézik – még ha igyekeznek gyorsan el is felejteni azt. A film ismerete persze közös pont lehet azokkal az emberekkel, akik szintén látták, és „hisznek" a filmben. A Mátrixban, hasonlóan a Gyűrűk urához találhatunk olyan motívumokat, amelyek elvonatkoztatnak a földi valóságtól. Ez az elvonatkoztatás akár egy lehetőség is lehet arra, hogy beszélhessek egy másik országról, egy másik birodalomról, amely nem ebből a kézzelfogható világból való. Azt javaslom tehát, amit Pál is javasol a rómabeliekhez írt levelében (Róm 14,1-4): akit ez megbotránkoztat, az ne nézze, de lehetőleg ne ítélje el a film hatására azokat, akik megnézik vagy megnézték.

Persze ha valaki hosszú fekete bőrdzsekiben kezd el járni, és automata lőfegyvert csatol az oldalára, az már elgondolkodtató… Valószínűleg ő már túl sokat foglalkozott a mátrix-világgal.

– Köszönöm a beszélgetést.

Sersényi Andrea