Élő Víz

A Wycliffe Bibliafordítók munkáját segíti az Ernst házaspár

Andreas Ernst és felesége, a kunszentmiklósi pünkösdi gyülekezetből származó Kurdi Eszter élete korántsem nevezhető hétköznapinak. Fiatal házasként Afrikába utaztak, hogy Istentől kapott elhívásukkal és tehetségükkel segítsék a Wycliffe Bibliafordítók munkáját. Kameruni szolgálatukkal, életükkel kapcsolatos kérdéseimre Marouából válaszoltak betegen, maláriás láztól szenvedve.

Miért éppen Kamerunt választottátok?

E: Bibliaiskolai tanulmányaink kötelező része egy minimum hathetes gyakorlat a missziós mezőn. Mi Kamerunt választottuk több okból is.

A: Én Kamerunban születtem és nevelkedtem, ez az egyik otthonom. Szüleim a Kako nép között szolgáltak több mint 30 éven át. Munkájuk egyik gyümölcse a Kako nyelvre lefordított Újszövetség.

E: Engem mindig is vonzott Afrika. Mielőtt megismertem Andreast, már tudtam, hogy egy afrikai országban szeretnék szolgálni. Mivel Andreas jól ismeri Kamerunt kézenfekvő volt, hogy itt töltsük a gyakorlatunkat. A bibliaiskola után ide szeretnénk visszatérni a Wycliffe Bibliafordítók munkatársaiként. Az itt töltött három hónap jó tesztnek kínálkozott, mielőtt hosszabb távra is elköteleznénk magunkat.

Mit kell tudnunk erről az országról és az ott élő keresztényekről?

Kamerun „keresztény” országnak nevezhető. Sok katolikus, protestáns és evangéliumi misszió alapított itt gyülekezeteket, egészségügyi központokat és bibliaiskolákat, de sajnos sokan csak névelegesen hívők. Az utóbbi pár évben elszaporodtak a szekták (pl.: Jehova tanúi). Ez is mutatja, hogy a gyülekezetek nem erősek. Nagyon hiányzik a tiszta tanítás és Isten Igéjének alkalmazása a mindennapi életben. A törzsi vallások és a varázslás erősen befolyásolják még a gyülekezetbe járó hívőket is. Nagy szükség van arra, hogy megértsék az emberek, hogy Jézus mindenekfelett való Úr, aki nem formális áldozatokat és rítusokat vár tőlünk, hanem azt, hogy neki adjuk a szívünk és vele éljünk.

Egy másik nagy kihívás a kameruni egyház számára az egyre növekvő muzulmán közösségek száma, akik az elmúlt időben erős hittérítésbe kezdtek, főleg az ország északi részén.

Milyen feladatokat láttatok el az ott töltött három hónap alatt?

E: Én adminisztratív feladatok ellátásában segítettem. Ezen kívül meglátogattunk több fordítási projektet is, hogy megfigyelhessem a nyelvészeti és bibliafordítási munka egy részét. Több hetet töltöttünk különböző falvakban meglehetősen szerény körülmények között.

A: Én a média csoportban dolgoztam. Hangfelvételeket készítettem különböző nyelveken. Ezek a felvételek különösen fontosak az itteni kultúrákban, ahol sokan nem tudnak írni-olvasni. Őket az ilyen hangfelvételekkel lehet elérni az evangéliummal, illetve egyéb fontos üzenetekkel. Az egyik jól bevált eszköz erre Kande története, ami az AIDS-ről szól. Figyelmeztet a veszélyekre és hűséges életmódra int. Ennek a könyvnek a hangfelvételét több nyelven is elkészítettük. Mambila nyelven még egy kis rajzfilmet is csináltunk belőle.

Mi jelentette a legnagyobb kihívást?

E: Nekem nehéz volt megszoknom, hogy nem értékelhetem a napjaimat az otthoni teljesítmény centrikus gondolkozásom szerint. El kellett fogadnom, hogy itt minden sokkal több energiába kerül, mint otthon.

A gyakorlatunk vége felé maláriás lettem, életemben először. Egy kicsit ijesztő volt, de hála az Úrnak, pont egy nagyobb városban voltunk, ahol egy misszionáriusok által üzemeltetett rendelőintézetben gyorsan kaptunk segítséget.

A: A Wycliffe munkájának több területe is érdekel, de nehéz úgy tervezni a jövőnket, hogy még nem tudom pontosan, hogy az írás-olvasásoktatás, a média vagy a gyülekezetekben lévő anyanyelvi fordítás használatának ösztönzése lenne-e a legjobb szolgálati hely a számomra.

Egy misszionáriusnak is van honvágya?

E: Igen, természetesen. Nagyon sokszor gondoltunk a családunkra, barátainkra. Azzal bátorítottuk egymást, hogy egyszer majd megmutathatjuk nekik ezeket a helyeket, amikor eljönnek meglátogatni minket!

Az egyik beszámolótokban van egy fénykép, ahol egy termetes patkány lóg Eszter kezében. Mi ennek a története?

E: Ezt a patkányt az egyik éjjeli őr fogta a missziós központ területén. Örömmel mutatta meg nekünk a zsákmányt, tudta, hogy Andreas is szeret vadászni. A patkányból finom vacsorát tervezett főzni és azt ígérte, hogy majd hoz belőle kóstolót. A következő pár napban viszont nem találkoztunk, így nekünk már nem maradt a patkánypörköltből, amit én egy cseppet sem bántam.

Vannak más, hasonlóan izgalmas kameruni történeteitek is?

A: Kamerunban a tömegközlekedés mindig nagy kaland. Egyszer három jegyet kellett vennünk egy falusi „taxiban”, hogy csak ketten osztozzunk az anyós ülésen. A végén összesen tízen ültünk egy ötszemélyes autóban.

Hogyan tovább?

Az angliai bibliaiskolánkban még egy évünk van hátra. Utána, néhány Wycliffe képzést elvégezve, szeretnénk visszatérni Kamerunba, ahol vagy egy teljesen új nyelvvel kezdenénk dolgozni, vagy becsatlakoznánk egy már meglévő bibliafordítási projektbe. Mindezt nem tudjuk és nem is akarjuk saját erőnkből, egyedül végezni. Nagy szükségünk van a hazai keresztények anyagi- és imatámogatására, hiszen életünk minden területén Isten gondviselésére hagyatkozunk. Sokat jelent, amikor az otthoniak is megértik, miben áll a külmisszió és még részt is vállalnak benne. Hisszük, hogy ez áldás forrása lehet mindannyiunk számára.